Gyémántgalamb  

Eredeti élőhelye:  Ausztrália, ahol a kontinens déli és keleti tengerparti ré­szeit kivéve megtalálható. Párokban vagy kisebb csoportokban látható, amint a földön kutat élelem, főként ap­ró fűmagvak után.

Leírás: A legkisebb testű galambfajok közé tartozik. Hossza kb. 20 cm, testének fe­lét a farok teszi ki. Szeme körül élénk narancs­színű szemgyűrűt visel. A hímeknél ez sokkal szélesebb, kifejezettebb. Elsősor­ban a szélesebb szemgyűrű és a nagyon kedves udvarlási szertartásáról ismer­hetjük fel a hímeket. A hímek általában erősebb, robosz­tusabb testalkatúak.

Gyűrűméret: 3,5 mm

Színváltozatok: Vadas, vörösbarna, izabell, sárga, barna, tarka, fehér,ezüst

Elhelyezés: Tarthatjuk kalitkában páronként, vagy volierben, ahol több párt is elhe­lyezhetünk. A kalitkás elhelyezés előnye a sikeresebb költés, mert a költő mada­rak (hímek) nem zavarják egymást. A fiókák nagyon korán elhagyják a fészket, és a röpdében leesve megüthetik ma­gukat, vagy a többi madár esetleg üldözheti is őket, a kirepülést követő néhány napban, amíg meg nem erősödnek. A kalitkában a szülők is könnyen megta­lálják és etetik kirepült fiókáikat, ill. a fiatalok is hamarabb elkezdenek csipegetni, így könnyebben önállósodnak.

 Bármelyik megoldást választjuk, el­helyezésüknél gondoskodjunk arról, hogy megfelelő világos helyük legyen, és legalább néhány órás közvetlen napsütés érje őket, mivel nagyon szeretnek napozni.

 Nagyon fontos a kalitka tisztán tar­tása, mellyel madaraink jó közérzetét és egészségét biztosíthatjuk. Egy kihúzha­tó tálcát gyorsan kitakaríthatunk, majd kőporral vagy folyami sóderral felszórva néhány perc múlva vissza is helyezhetünk. Ezt a műveletet a madarak meg­szokják, és nem zavarja őket. Hetente 2­-3 alkalommal javasolt a kalitka tisztítá­sa, ezzel megelőzve, hogy a kalit aljáról különböző kórokozókat szedjenek fej kedvenceink. Egy-egy költés befejezté­vel (kb. havonta) pedig alaposan mossuk le a kalitkát fertőtlenitős (pl. domesz­toszos) vízzel. Ugyancsak ezzel javasolt az etetők ill. itató tisztítása, az itatót és lágyeleség-etetőt naponta mossuk ki.

Táplálás: Alaptakarmányát az apró szemű magvak alkotják: muhar, vörös és sárga köles, repce és kendermag. Ajánlott ke­verék: 30-50% muhar, 15-20% vörös kö­les, 20% sárga köles, 10% repce, 5% kendermag.

Költéskor (fiókaneveléskor) és fris­sen leválasztott fiatal madarak etetése­kor javasolt naponta tojásos lágyeleséget adni. Pihenő madaraknál elegen­dő hetente egy alkalommal ezt megten­ni. Soha ne adjunk lágyeleséget a tojá­sokon kotló madaraknak! Mire a tojá­sok kikelnének, a túlzott fehérjebevitel­től a madarak elhagyják a kelés előtt a tojásokat, és új fészekalj rakásába kez­denek. Mindig csak a fiókák kelését követően kezdjük el a lágyeleség adását.

Én hetente rakok az ivóvizükbe Laktiferm M+C-t, amely tejsavtermelő baktériumokat és vitaminokat tartalmaz.

Tenyésztés: Évente akár 8-10-szer is költenek, a fészekalj 2 db tojásból áll, amelyen a tojó és a hím is felváltva kotlik, és a fiókákat is közösen nevelik.

 A költőkalitka legalább 45-50 cm hosszú, 40 cm széles és 40 cm magas legyen. Ebben helyezzünk el két ülőru­dat középmagasságban olyan távol a ka­litka végeitől, hogy a galambok a far­kukat ne törjék össze. A kotlás 13-14. napján kikelnek a fiókák. Kezdeti táplálékuk begytej, mely a kotlás vége felé hormonális hatásra keletkezik a kotló galamb begyében. Ez tulajdonképpen egy fehérjében és vita­minokban gazdag anyag, mely lehetővé teszi a fiókák gyors fejlődését.

Leválasztás: Az önállóvá vált fiatalokat legjobb hasonló korú galambokkal elhelyezni egy nagy társas kalitkában, ahol kellő mozgási lehetőség, napfény és jó levegő áll rendelkezésükre. Hat-nyolc hetes korban megindul a vedlésük, és néhány hét elteltével gyönyörű tollakkal és min­tázattal pompáznak. A hímek szemgyű­rűje már ebben a korban vastagabb az azonos korú tojókénál, s a kiszíneződést követően hamarosan elkezdenek udva­rolni társaiknak. Ha nem akarjuk, hogy fiatalon költeni kezdjenek, mindenkép­pen ajánlatos a tojókat a megindult fiatal hímektől elkülöniteni.