Páva   

Származása:

Eredeti élőhelye Kelet-India, Sri-Lanka erdős vidékei, ahol csapatokban élnek, tenyészidőszakban egy kakas 3-5 tyúkkal alkot háremet. Hazai tartásával kapcsolatos első feljegyzések alapján, hazánkban a XVI. századtól tartják, eleinte a főúri parkok, majd a XIX. századtól már a gazdag paraszti porták díszeként is.

Tulajdonságok:

 Feje egészen a szem környékéig tollas, a fejtetőn felmereszthető tollbóbitával. Csőre viszonylag vastag: szárnyai rövidek, lekerekítettek. A hatodik evezőtoll a leghosszabb. 18 kormánytollas farkát képes legyezőszerűen felmereszteni, ezzel támasztva alá módosult, színes felső farkfedőket melyek végén pompás kékes zománcos színű foltok, az úgy nevezett pávaszemek vannak. A csüdje a középső ujjnál hosszabb, táblás és a hímnél sarkantyúval ellátott. A fejdíszét aranyos zöld fémfényű tollak teszik, háta aranyos zöld, kék, hasa barnás-zöldes. A kakas dísztollainak kialakulása két éves korban kezdődik, teljesen kifejlett uszályát a 3-ik évben kapja. Csőre és lábai barnák. A tojó egyszerűbb színű, egyszínű barna, melle és hasa fehér. Hossza 110-125 cm (a nőstényé 95 cm), szárnyhossza 46 cm (40 cm), farkhossza a dísztollakkal elérheti a 150 cm-t (a nőstényé 33 cm).  Többnyire a földön tartózkodnak, magokból és rovarokból táplálkoznak. Hangja kellemetlen, rikácsoló pao-paoszerű.  15-20 évig is elél.Az ivarérettséget 2-3 éves korban éri el.

A kékpáva gyűrűmérete:  Kakas: 20mm Tojó: 20mm

Szaporodás:

A költési szezon túlnyomórészt április és szeptember között van. Évente egyszer költ. Bokor alatt fészkel, 4-9, halványsárga, pettyes tojást rak, amelyet a tojó csak a legnagyobb szükségben hagy el. A kotlás 28 napig tart.

Tartás, elhelyezés, takarmányozás:

Megfelelő kerítésmagasság mellett, vagy hektáros területű területeken szabadon tarthatók. Előbbi esetben érdemes egy szárnytoll-kurtítást elvégezni, mivel megriasztva még így is képes madarunk egy másfél méteres kerítést átugrani, és ha a túloldalon a szomszéd kutyái várják, annak könnyen tragikus következményei lehetnek. A szabadban bogarászó, férgeket gyűjtögető madárkák az ápolt gyepet sem teszik tönkre, ha valamely bokor alatt találnak egy porfürdőzésre alkalmas homokfelületet. Éjszakára érdemes őket zárt helyre terelni, nehogy valamely éjjeli ragadozó árthasson nekik.

Zárt tartású tenyészállományokban egy körülbelül 20 m2 alapterületű helyet igényel egy pávapár, mely minden további tyúkonként kb. 5 m2-el növelendő.
A kétharmad részt dróthálóval, egyharmad részt tetővel fedett voliert az uralkodó szélirány felől kell szélfogóval védeni.

Az éjszakára felgallyazó madaraknak egy-két ülőrudat is tegyünk fel, melyek közül legalább az egyik a tető alatt legyen. Itt kapnak helyet az etető és itatóedények és a fészkelőhely is, ami esetenként lehet szénával, szalmával bélelt láda is, de előnybe részesítik a száraz homoktalajt. Ezt a helyet deszkalappal, nádszövettel érdemes eltakarni, mivel búvóhelyként érzékelve gyorsabban fedezi fel a tojó, miként egy esetlegesen a volierben lévő fenyőfa ágakkal árnyékolt tövét is.

Alaptakarmányuk búza, kukorica, napraforgó, kiegészítve egyéb aprómag keverékkel, pulykatáppal. Márciustól állati fehérjében gazdag, un. lágyeleséget készítsünk, meghintve ásványanyag kiegészítőkkel, zárt tartásban lévő madaraknak rendszeresen biztosítsunk kis mennyiségű zöldeleséget.

                                                                                     Nyomtatás!