Keltetés
Természetes keltetés:
A természetes keltetésnek általában már alig van jelentősége a dísz- és a gazdasági baromfik esetében, de a természetes tartás, az elemi folyamatok megfigyelése, főleg ahogy az anyaállat a csibék vezetgetésekor viselkedik, az ökológiai és természetrajzi tudattal és érdeklődéssel, nem utolsósorban gyerekeknél és fiataloknál fokozott figyelmet keltett. Egyes tenyésztők kotlósra bízzák a drága tenyésztojásokat, például amelyek csekély számban különösen értékes szülőállatoktól származnak, vagy amelyek viszonylag későn kerültek a keltetési idénybe. Ilyenkor az összes feltételnek kedvezőnek kell lennie. Ide tartozik a nyugodt, védett keltető hely, melynek mélyedése jól kipárnázott, a nem túl magas tojásszám, hogy a kotlós jól betakarhassa a fészekaljat, a kotlós napi legalább egyszeri bőséges takarmányozása és itatása, a gondoskodás, hogy keléskor feleslegesen ne zavarják más tyúkok vagy akár idegen állatok, ami a csibék elvesztését vonhatja maga után.
Mesterséges keltetés:
Mesterséges keltetést már az időszámítás előtt is alkalmaztak Egyiptomban és Kínában, Európában először Reaumur 1750 körül. Döntő áttörést azonban csak a kézzel illetve iparilag készített keltető eszközök hoztak az utóbbi évtizedekben.
A keltetőgépek:
Szerkezetük szerint:
Funkciójuk szerint:
-
előkeltető-gépek
-
bújtatógépek
Az asztali keltetőkben a tojásokat vízszintesen, egy síkban rendezik el, és felülről melegítik. Befogadóképességük legfeljebb 250 tojás. Helyes kezeléskor a kelési eredmények teljesen kielégítőek; az asztali keltetőgépek mindenesetre nagyon munkaigényesek, ezért kizárólag a magán kisállattartásban használják ezeket.
A tenyésztojások tárolása:
A keltetésre szánt tojásokat 10-15°C-os helyiségben, 50-60 %-os páratartalom mellett, hegyes végükkel lefelé tároljuk, naponta egyszer forgassuk őket!! 2 hétnél tovább nem ajánlott tárolni a tojásokat!
A tulajdonképpeni keltetés a tojások több mint 12 órás előmelegítésével kezdődik kb. 25°C fokon.
A keltetés hőmérséklete a keltetés első felében: 37,8°C, a második felében:37,5°C, az utolsó 2 napban 37,2 °C legyen!
L alakú hőmérő keltetőbe:
Páratartalom:
A keltetőgépen belüli páratartalomnak azért van nagy jelentősége, mert mesterséges keltetéskor hiányzik a kotlós természetes szabályzó tevékenysége. A tojás keltetés alatt az eredeti nedvességtartalmának mintegy ötödét elveszíti. Ha a keltetőben túl alacsony a páratartalom, túl nagy lesz a légkamra, az embrió a keltetéshez kedvezőtlen helyzetbe kényszerül, és többnyire bennreked a tojásban. Túl magas páratartalom mellett a tojásfehérje egy része nem használódik el, így a csibék fáradságosan, kenőcsös, nehezen száradó bevonattal kelnek ki. Helyes páratartalom mellett a tojáshéj veszít a szilárdságából, ami megint csak megkönnyíti a kelést
Desztillált víz használatát ajánlják, melyet már melegítve töltenek a tálkákba. A páratartalom előkeltetéskor 55-60 % , bújtatáskor 65% legyen. Gyakorlati szabály minden géptípushoz: 1-18. napig 60%, utána 65%.
Páratartalom mérő keltetőbe:
Lámpázás:
A 7. és a 17. napon lámpázással megállapítható a tojások termékenysége. Sötét héjú tojások esetén azonban csak a keltetés 9. napjától lehet félreérthetetlenül megállapítani, hogy a tojás termékeny-e vagy sem. Speciális tojáslámpázók lehetővé teszik, hogy már 20 óra keltetés után biztos eredménnyel világítsuk át a tojásokat, miután a terméketlen tojások még felhasználhatók emberi fogyasztásra. A termékeny tojások belsejében korai stádiumban pókszerű képlet látható. A szabad, mozgó tojástartalom, mely belemegy a légkamrába, a zárt vérgyűrű és a sötét, összehúzódott tojástömeg látható vérerecskék nélkül az elhalt csíra illetve a terméketlenség jelei. Az ilyen meglámpázott tojásokat ki kell válogatni, hogy a levegő-gázcseréjük ne tegyen kárt a többi embrió fejlődésében.
Tojáslámpázó:
Forgatás:
A tojások forgatását asztali keltetőgépben és kisebb ventilátoros keltetőgépekben kézzel végzik, naponta kétszer kb. 12 órás időközzel. Asztali keltetőknél naponta legalább egyszer változtatni kell a tojások helyét, vagyis a belül lévőket ki kell cserélni a szélen találhatókkal. Ez a jó keltetés érdekében fontos!
Szellőztetés:
Az oxigénellátáshoz helyes szellőztetésre van szükség. Az embrió növekedésével fokozódik az oxigénszükséglet, így a környezet levegőjének és a keltetőgépben belüli levegőnek oxigéndúsnak kell lennie. A tojástartalomból a szénsav és más gázok elvezetése is fontos.
Az embrio fejlődése a tojásban:
1.nap a csírakorong körte alakú lesz, 18. óra: emésztőszervek kialakulása, 20. óra: gerincoszlop, 21. óra: idegrendszer, 22. óra: fej, szem
2. nap szív, véredények, a 2. nap végén elindul a szívverés
3. nap testrészek, végtagok, szervek, orr, szárnyak
4. nap érrendszer
5. nap ivarszervek
6-9. nap lábak, szárnyak fejlődése
8. naptól tollkezdemények megjelenése
9. naptól csibéről beszélünk
10-21. nap növekedés, fejlődés
10-11. nap csontosodás
16. naptól szaruképződmények kialakulása
19. nap behúzódik a szikzacskó
20. nap bezáródik a köldök
A kelés időtartama egyes baromfifajoknál:
Házityúk |
21 nap |
Házikacsa |
27-28 nap |
Némakacsa |
35 nap |
Mulardkacsa |
31-32 nap |
Lúd |
29-31 nap |
Gyöngytyúk |
26-27 nap |
Japánfürj |
16-17 nap |
Pulyka |
27-28 nap |
Páva |
28 nap |
Felhasznált Forrás:
Horst Schmidt: Törpe Dísztyúkok c. könyve
Összeállította: Bolla Dávid
Másolás csak a forrás megjelölésével!
Nyomtatás!
|