Gyémántgalamb
Eredeti élőhelye: Ausztrália, ahol a kontinens déli és keleti tengerparti részeit kivéve megtalálható. Párokban vagy kisebb csoportokban látható, amint a földön kutat élelem, főként apró fűmagvak után.
Leírás: A legkisebb testű galambfajok közé tartozik. Hossza kb. 20 cm, testének felét a farok teszi ki. Szeme körül élénk narancsszínű szemgyűrűt visel. A hímeknél ez sokkal szélesebb, kifejezettebb. Elsősorban a szélesebb szemgyűrű és a nagyon kedves udvarlási szertartásáról ismerhetjük fel a hímeket. A hímek általában erősebb, robosztusabb testalkatúak.
Gyűrűméret: 3,5 mm
Színváltozatok: Vadas, vörösbarna, izabell, sárga, barna, tarka, fehér,ezüst
Elhelyezés: Tarthatjuk kalitkában páronként, vagy volierben, ahol több párt is elhelyezhetünk. A kalitkás elhelyezés előnye a sikeresebb költés, mert a költő madarak (hímek) nem zavarják egymást. A fiókák nagyon korán elhagyják a fészket, és a röpdében leesve megüthetik magukat, vagy a többi madár esetleg üldözheti is őket, a kirepülést követő néhány napban, amíg meg nem erősödnek. A kalitkában a szülők is könnyen megtalálják és etetik kirepült fiókáikat, ill. a fiatalok is hamarabb elkezdenek csipegetni, így könnyebben önállósodnak.
Bármelyik megoldást választjuk, elhelyezésüknél gondoskodjunk arról, hogy megfelelő világos helyük legyen, és legalább néhány órás közvetlen napsütés érje őket, mivel nagyon szeretnek napozni.
Nagyon fontos a kalitka tisztán tartása, mellyel madaraink jó közérzetét és egészségét biztosíthatjuk. Egy kihúzható tálcát gyorsan kitakaríthatunk, majd kőporral vagy folyami sóderral felszórva néhány perc múlva vissza is helyezhetünk. Ezt a műveletet a madarak megszokják, és nem zavarja őket. Hetente 2-3 alkalommal javasolt a kalitka tisztítása, ezzel megelőzve, hogy a kalit aljáról különböző kórokozókat szedjenek fej kedvenceink. Egy-egy költés befejeztével (kb. havonta) pedig alaposan mossuk le a kalitkát fertőtlenitős (pl. domesztoszos) vízzel. Ugyancsak ezzel javasolt az etetők ill. itató tisztítása, az itatót és lágyeleség-etetőt naponta mossuk ki.
Táplálás: Alaptakarmányát az apró szemű magvak alkotják: muhar, vörös és sárga köles, repce és kendermag. Ajánlott keverék: 30-50% muhar, 15-20% vörös köles, 20% sárga köles, 10% repce, 5% kendermag.
Költéskor (fiókaneveléskor) és frissen leválasztott fiatal madarak etetésekor javasolt naponta tojásos lágyeleséget adni. Pihenő madaraknál elegendő hetente egy alkalommal ezt megtenni. Soha ne adjunk lágyeleséget a tojásokon kotló madaraknak! Mire a tojások kikelnének, a túlzott fehérjebeviteltől a madarak elhagyják a kelés előtt a tojásokat, és új fészekalj rakásába kezdenek. Mindig csak a fiókák kelését követően kezdjük el a lágyeleség adását.
Én hetente rakok az ivóvizükbe Laktiferm M+C-t, amely tejsavtermelő baktériumokat és vitaminokat tartalmaz.
Tenyésztés: Évente akár 8-10-szer is költenek, a fészekalj 2 db tojásból áll, amelyen a tojó és a hím is felváltva kotlik, és a fiókákat is közösen nevelik.
A költőkalitka legalább 45-50 cm hosszú, 40 cm széles és 40 cm magas legyen. Ebben helyezzünk el két ülőrudat középmagasságban olyan távol a kalitka végeitől, hogy a galambok a farkukat ne törjék össze. A kotlás 13-14. napján kikelnek a fiókák. Kezdeti táplálékuk begytej, mely a kotlás vége felé hormonális hatásra keletkezik a kotló galamb begyében. Ez tulajdonképpen egy fehérjében és vitaminokban gazdag anyag, mely lehetővé teszi a fiókák gyors fejlődését.
Leválasztás: Az önállóvá vált fiatalokat legjobb hasonló korú galambokkal elhelyezni egy nagy társas kalitkában, ahol kellő mozgási lehetőség, napfény és jó levegő áll rendelkezésükre. Hat-nyolc hetes korban megindul a vedlésük, és néhány hét elteltével gyönyörű tollakkal és mintázattal pompáznak. A hímek szemgyűrűje már ebben a korban vastagabb az azonos korú tojókénál, s a kiszíneződést követően hamarosan elkezdenek udvarolni társaiknak. Ha nem akarjuk, hogy fiatalon költeni kezdjenek, mindenképpen ajánlatos a tojókat a megindult fiatal hímektől elkülöniteni.
|