Keltetés    

Természetes keltetés:

A természetes keltetésnek általában már alig van jelentősége a dísz- és a gazdasági baromfik esetében, de a természetes tartás, az elemi folyamatok megfigyelése, főleg ahogy az anyaállat a csibék vezetgetésekor viselkedik, az ökológiai és természetrajzi tudattal és érdeklődéssel, nem utolsósorban gyerekeknél és fiataloknál fokozott figyelmet keltett. Egyes tenyésztők kotlósra bízzák a drága tenyésztojásokat, például amelyek csekély számban különösen értékes szülőállatoktól származnak, vagy amelyek viszonylag későn kerültek a keltetési idénybe. Ilyenkor az összes feltételnek kedvezőnek kell lennie. Ide tartozik a nyugodt, védett keltető hely, melynek mélyedése jól kipárnázott, a nem túl magas tojásszám, hogy a kotlós jól betakarhassa a fészekaljat, a kotlós napi legalább egyszeri bőséges takarmányozása és itatása, a gondoskodás, hogy keléskor feleslegesen ne zavarják más tyúkok vagy akár idegen állatok, ami a csibék elvesztését vonhatja maga után.

Mesterséges keltetés:

Mesterséges keltetést már az időszámítás előtt is alkalmaztak Egyiptomban és Kínában, Európában először Reaumur 1750 körül. Döntő áttörést azonban csak a kézzel illetve iparilag készített keltető eszközök hoztak az utóbbi évtizedekben.

A keltetőgépek:

Szerkezetük szerint:

• Asztali keltetőgépek

• Szekrényes keltetőgépek 

• Termes keltetőgépek

Funkciójuk szerint:

• előkeltető-gépek
• bújtatógépek

Az asztali keltetőkben a tojásokat vízszintesen, egy síkban rendezik el, és felülről melegítik. Befogadóképességük legfeljebb 250 tojás. Helyes kezeléskor a kelési eredmények teljesen kielégítőek; az asztali keltetőgépek mindenesetre nagyon munkaigényesek, ezért kizárólag a magán kisállattartásban használják ezeket.

A tenyésztojások tárolása:

A keltetésre szánt tojásokat 10-15°C-os helyiségben, 50-60 %-os páratartalom mellett, hegyes végükkel lefelé tároljuk, naponta egyszer forgassuk őket!! 2 hétnél tovább nem ajánlott tárolni a tojásokat!

A tulajdonképpeni keltetés a tojások több mint 12 órás előmelegítésével kezdődik kb. 25°C fokon.

A keltetés hőmérséklete a keltetés első felében: 37,8°C, a második felében:37,5°C, az utolsó 2 napban 37,2 °C legyen!

L alakú hőmérő keltetőbe:

Páratartalom:

 A keltetőgépen belüli páratartalomnak azért van nagy jelentősége, mert mesterséges keltetéskor hiányzik a kotlós természetes szabályzó tevékenysége. A tojás keltetés alatt az eredeti nedvességtartalmának mintegy ötödét elveszíti. Ha a keltetőben túl alacsony a páratartalom, túl nagy lesz a légkamra, az embrió a keltetéshez kedvezőtlen helyzetbe kényszerül, és többnyire bennreked a tojásban. Túl magas páratartalom mellett a tojásfehérje egy része nem használódik el, így a csibék fáradságosan, kenőcsös, nehezen száradó bevonattal kelnek ki. Helyes páratartalom mellett a tojáshéj veszít a szilárdságából, ami megint csak megkönnyíti a kelést

 Desztillált víz használatát ajánlják, melyet már melegítve töltenek a tálkákba. A páratartalom előkeltetéskor 55-60 % , bújtatáskor 65% legyen. Gyakorlati szabály minden géptípushoz: 1-18. napig 60%, utána 65%.

Páratartalom mérő keltetőbe:

Lámpázás:

A 7. és a 17. napon lámpázással megállapítható a tojások termékenysége. Sötét héjú tojások esetén azonban csak a keltetés 9. napjától lehet félreérthetetlenül megállapítani, hogy a tojás termékeny-e vagy sem. Speciális tojáslámpázók lehetővé teszik, hogy már 20 óra keltetés után biztos eredménnyel világítsuk át a tojásokat, miután a terméketlen tojások még felhasználhatók emberi fogyasztásra. A termékeny tojások belsejében korai stádiumban pókszerű képlet látható. A szabad, mozgó tojástartalom, mely belemegy a légkamrába, a zárt vérgyűrű és a sötét, összehúzódott tojástömeg látható vérerecskék nélkül az elhalt csíra illetve a terméketlenség jelei. Az ilyen meglámpázott tojásokat ki kell válogatni, hogy a levegő-gázcseréjük ne tegyen kárt a többi embrió fejlődésében.

Tojáslámpázó:

Forgatás:

A tojások forgatását asztali keltetőgépben és kisebb ventilátoros keltetőgépekben kézzel végzik, naponta kétszer kb. 12 órás időközzel.  Asztali keltetőknél naponta legalább egyszer változtatni kell a tojások helyét, vagyis a belül lévőket ki kell cserélni a szélen találhatókkal. Ez a jó keltetés érdekében fontos!

Szellőztetés:

Az oxigénellátáshoz helyes szellőztetésre van szükség. Az embrió növekedésével fokozódik az oxigénszükséglet, így a környezet levegőjének és a keltetőgépben belüli levegőnek oxigéndúsnak kell lennie. A tojástartalomból a szénsav és más gázok elvezetése is fontos.

 Felhasznált Forrás:

Horst Schmidt: Törpe Dísztyúkok c. könyve

 Összeállította: Bolla Dávid

Másolás csak a forrás megjelölésével!

                                                                                                        Nyomtatás!